FEZEN – Fehérvári Zenei Napok

2009. szeptember 17. 20:43 |

Székesfehérvár egyik legnagyobb fesztiválja Szeptember 10 és 12 között került megrendezésre. Feladtam magamnak a feladatot azzal, hogy megpróbáljak cikket írni róla, hiszen nem könnyű háromnapi őrületes buli hangulatát, érzését leírni.

Fotógaléria
Fezen - 1. nap
Fezen - 2. nap
Fezen - 3. nap

Nem tudom mennyire is kell magyaráznom a kedves olvasónak, hogy mi is az a Fezen. Aki már legalább egyszer részt vett ezen a fesztiválon, annak ez a szó őrületes bulit, remek hangulatot, rengeteg fergeteges koncertet, tombolást és ivászatot jelent kifulladásig. Akinek még nem volt szerencséje hozzá, annak pedig csak annyit mondanék, hogy hajrá, hiszen ez olyan, mint Mekka a mohamedánoknak: egyszer legalább el kell „zarándokolni” oda.

Idén új színhelyen – a Jüllich Glas telephelyén - tartották a rendezvényt, ahol végre reggelig tarthatott a buli és nem zavarta a pihenni vágyó lakóközösséget sem. Igaz, kicsit messzebb kellet eljutnia az embernek, de a fesztivál szervezői erről is gondoskodtak: 100 forintért lehetett külön Fezenes járaton utazni, ami hajnali 4-ig közlekedett a város központi helyei és a Jüllich Glas telephelye között, így aki hajnalban már nem volt épp túl „friss”, annak sem kellett gyalogolnia.

Aki pedig sikeresen bejutott a fesztivál területére az 5 színpadot, egy Jäger sátrat, rengeteg kajás bódét, na és persze kocsma sátrakat láthatott. Az öt színpadból 4 fedett volt, így a rossz idő sem vethetett véget egyetlen koncertnek sem. A BZF Nagyszínpad, amely az egyetlen szabadtéri színpad volt, adott helyett többek között az Ossian-nak, a Tankcsapdának, Republicnak, Eddának és itt léptek fel a külföldi zenekarok is: az U.D.O, amely megismertette a nézőket a kemény német rock érzéssel, és az angol Paradise Lost. A Hammerworld nevezetű színpadon a keményebb rock zenét játszó zenekarok koncertjeire lehetett tombolni (Kalapács, Prosectura, Moby Dick, Pokolgép). De nemcsak a fiatalok, hanem az idősebbek is mehettek tombolni, hiszen sok nagy öreg is eljött a fesztiválra, mint például a Bikini, P.Mobil és a Beatrice, őket a Sláger Rádiós színpadon lehetett megtalálni. Ám nem kell azt hinni, hogy csak a rockereké volt a fesztivál. Aki nem a keményebb zenére indult be, az válogathatott az alternatív, a reggae/ska, a hiphop és a pop előadói közül is. Ott volt többek közözz Péterfy Bori & a Love Band, akik bemutattak egy új számot is, a Vad Fruttikra is lehetett vadulni, megjelent a 30Y, számos DJ és még a Back II Black is tiszteletét tette a közönség előtt. Nemcsak ismert, de kevésbé ismert és feltörekvő zenekarok is bemutatkoztak és volt pár tribute zenekar is, megpróbálva átadni – mellesleg nem kevés sikerrel – az általuk képviselt zenekarok dalainak hangulatát. És persze még sorolhatnám a többi fellépőt is.

A koncertek fergetegesek voltak, bár azt az érzést nem igazán tudom leírni, ami például a Road vagy akár a Depresszió koncertjén járt át, amikor ránéztem a tomboló tömegre és bár én nem vagyok pogó párti, de legszívesebben én is belevetettem volna magam a tömegbe, nem törődve az esetleges sérülésekkel. És ha már Depresszió, akkor rajongók figyelem!, új taggal bővül az együttes, méghozzá egy olyan emberrel, aki eddig csak a hátérből segítette a zenekar munkáját, de most megmutatja magát a rajongóknak is.

Aki kicsit kifáradt a sok tánctól és ugrálástól az elmehetett pihenni egy kicsit a Jäger sátorba, ahol egy-két pohár itóka mellet meghallgathatta a Stand Up Comedy képviselőit is. Első nap Badár Sándor szórakoztatta a közönséget humoros történeteivel, majd másnap Hadházi László szolgáltatta a poénokat és utolsó nap Kőhalmi Zoltánt hallgathatta a nevetni vágyó közönség. És, mint ahogy a konferátor is mondta, mind a hárman a „barátságos” humoristák közé tartoztak, így aki szeretett volna autógrammot vagy akár egy közös fényképet, az nyugodtan odamehetett hozzájuk.

Nem mellesleg, aki bátrabb volt, vagy legalább is pár üveg alkohol után már annak érezte magát, megcsillogtathatta maga is zenei tudását karaoke keretében. Voltak, akik kicsit hamisak, de ugyanakkor lelkesek voltak és voltak meglepően jó előadók is, akiknél úgy éreztem, „átjött” a zenei érzés.

Azt hiszem egyetlen egy hibája volt csak a Fezen-nek, az, hogy vége lett. De a szervezők nagyon is elégedettek lehetnek magukkal, mert egy remek fesztivált sikerült összehozniuk és remélem, hogy jövőre újra megteszik. Addig is kitartást minden Fezen rajongónak!



Szerző:
MÉDIAAJÁNLAT
KAPCSOLAT
DESIGN BY DESIGNSTREET.HU