Bánkitó Fesztiválról hazatérve
Egy veszprémi fiatal hogyan keveredik egy kis faluba, Pesttől 50 kilométerrel északra? Fesztivál született Bánkon. A pesti barátaim ott szervezték meg szintén az első Summer Slam-et. Nekem is ott kellett lennem...
A fesztivált a már több évtizede rendszeressé vált Bánki Nyár rendezvénysorozat részeként honosították meg. Augusztus 6-7-8-án várt minket, a maga fiatalos dizájnjával és fiatalos lendületével. A fiatalsághoz sokszor hozzátartozik a szeleburdiság és az esetlenség. Ez erre a rendezvényre is érvényes volt. A programok annyira képlékenyek voltak, hogy az interneten és a programfüzetben leírtakat sokszor hiába is kereste fel az ember, mert más helyre, vagy időpontra tették át őket. Egy kis jóindulattal és türelemmel azonban elnézhető ez a probléma is.
Miben volt más ez mint az eddigi bánki nyarak bármelyike? Az összművészeti programcsokor zenei, táncos, színházi, fótós, filmes és költészeti workshopokat is magába foglalt. Mindezt teljesen zölden és nyitottan. Az alap, hogy szelektív kukákat helyeznek ki a kempingekbe – ahol a szállást biztosítotják –, de mitől nevezhetjük még zöldnek? A fesztivál jelmondata, hogy „tekerj a tóra”. A fiatalokat kerékpározásra csábították, és programokat biztosítottak számukra. Többek között gyerekeknek rendezett biciklis akadályverseny, bringaszépségverseny és bringapóló mérkőzés várta a kerekek szerelmeseit. A "zöldség", és a kerékpár ötvözéséből született a **cyclechic.hu kiállítása is, az újrahasznosított kerékpár hulladékokból és fotókból alkotott installációk tárlata.
A zenekarok felhozatala mind műfajilag, mind minőségileg igen színes volt. Csak egy példa: csütörtök este többek közreműködésével az IMMC rap banda lépett fel. Róluk tudni kell, hogy már a 90-es évek közepén is reppeltek Magyarországon. Akkor úttörők voltak a műfajban, de mára már nehezen tolerálhatóak. Az ember kínosan érzi magát egy ilyen előadáson, és nem tudja, hogy sírjon vagy nevessen. Azonban dj Qcee scratch aláfestése fergetegesen jó volt. Kár volt összekeverednie a két csapatnak. A közönség lelkesedése is ilyen vegyesnek mondható. Sok koncert volt, de az emberek csak szállingóztak. Csak a sörsátraknál tobzódtak, jó ha a hatalmas nézőtér harmadára megtelt a fő műsoridőben.
A sörsátorok sikere persze nem véletlen, hiszen az árak nagyon barátiak. Ha a kihelyezett vendéglátó egységek árai mégsem tetszenek, még mindig ott a falu ABC-je. A pékáruért ugyan korán kell kelni, mert hamar elkapkodták a táborozók, de a kiszolgálás korrekt és barátságos. Ha a fesztiválos, komoly programokat ki szeretnénk pihenni, a tóparton, a strandon, vagy a stégeken kiereszthetjük a fáradt gőzt. A víz hőmérséklete szuper, a környezet tiszta és közel van a büfé is.
A workshopokat változó érdeklődéssel fogadták a fesztiválozók. A sok érdekesnek hangzó témát érintő kerekasztal beszélgetések nem mindig kötötték le a figyelmem. Ha más is így érezte, minden esetre nem kellett végighallgatnia az egyetemi kollokviumok unalmasságára emlékeztető, szempilla ragasztó szócséplést. Csak pár lépés, és máris ott egy másik udvar, egy másik programmal...
Persze engem a Summer Slam érdekelt a legjobban. Ez a hazánkban is újdonságnak számító slam poetry műfaját hivatott népszerűsíteni. A slam poetry nem más, mint egy költészeti, önkifejező forma. Sokan a raphez hasonlítják, de a pénteki kerekasztal beszélgetésen – ahol Ladik Katalin, és Gyukics Gábor költőkkel szájalhattunk – végre megtudtam hogy mi is ez valójában. Egy olyan költészet, ami csak élőben létezik, papíron életképtelen. Egy olyan forma, ami jellemzően humoros és aktualizáló, néha politikai, de soha sem puha, hanem mindig kemény. Felmész a színpadra, és megmondod. Ez a slam poetry. Az ország különböző pontjairól (Siklósról, Budapestről, Vácról, vagy Veszprémből...) sereglettek ide a fiatalok, hogy részt vehessenek ebben is.
Mára már hazánkban is elburjánzottak a különféle fesztiválok. Itt említhetnénk a Szigetet, a Völgyöt, vagy akár a Veszprémi Utcazene fesztivált. A fesztiválok életciklusát egy buborékhoz hasonlíthatnánk. Amikor megszületik, akkor pici, és színes, majd egyre nagyobb lesz, és végül az embertömegtől annyira élvezhetetlen lesz, hogy szétpukkad. A Bánkitó Fesztivál azonban még gyerekcipőben jár. Én biztos kihasználom ezt, jövőre is.
Fotó: Kotroczó Máté
A cikk szerzője: Kotroczó Máté
Szerző: Kotroczó Máté
