Nagyvázsony

Nagyvázsony 30 kilométer Veszprémtől. Nem is tudtam, hogy ennyire közel van. Nagyvázsony egy izgalmas helyszín, persze ezt nem állítanám, ha nem lenne bizonyítékom. Ezt persze nem hittem el, csak miután meglátogattam.

Kapva az alkalmon,hogy ezen a héten Dumavölgy van, amire sajnos mégsem tudtam eljutni, lementünk kirándulni a barátnőmmel. Reggel felszálltunk a buszra és leszálltunk Nagyvázsony kellős közepén. Nem is tudtunk volna eltévedni, mivel mindenhova ki van írva, hogy merre is kell menni a várba. A Kinizsi vár minden nap 11 és 15 órakor egy reneszánsz vigasságokat mutat be, ahol a fiatalság személyesíti meg Kinizsi Pált és udvarát, meg persze a törököket. Poénokban nem volt hiány, az öltözékek is korhűek voltak, táncok, párharcok folytak. A belépőt elfogadható árúnak tartom, miután megmásztuk a torony mind a 4 szintjét, sőt a tetejéről is megcsodáltuk a kilátást. A vár panoptikumában királyaink közül tekinthetünk meg néhányat, akiknél merített papíron olvashatjuk mellettük életük fontosabb részleteit. A kőtárban sem unatkozik az ember, ugyanis néhány kőtömb tekinthető még meg, amelyek valaha a falakhoz tartoztak. Nem beszélve a várárokról, amiben felfedeztünk egy nagyon nagy halat, mely a tiszta vízben biztosan jól érezte magát. A nagyvázsonyi vár, nem maradt meg eredeti formájában, néhol már csak a falak állnak, kicsisége ellenére izgalmasnak mondható. Aki azt hiszi, hogy itt vége is van Nagyvázsony látnivalóinak, az nagyon téved. Ezek után megnéztük a szabadtéri néprajzi házat, ami este 6 órakor adott helyet a komédiának. Minden este más előadást láthat a nagyérdemű, ami igaz rövid és belépő is van, de egy jó kacagásra elég.
Nagyvázsony ezen kívül otthont ad még a Postamúzeumnak, ami bemutatja a régi telefonközpontokat, és még ki is lehet próbálni, hogy hogyan működött néhány, amelyeket működőképes állapotban tudnak tartani. Egy Mickey egeres telefon is van a terem közepén, amit ugyancsak ki lehet próbálni. A kisebbek nagyon nagy élvezettel telefongatnak az asztal másik végére.

Ezek után sem mondanám, hogy vége is lett a napnak. Azoknak, akik túrázni vágynak érdemes elmenni a pálos kolostor romjaihoz, mely nincs messze a temetőtől, gyönyörű tisztás mellett, melyen lovak legelésznek. Ezt a helyet Kinizsi Pál alapította, a tálodi kolostorból érkeztek oda szerzetesek, sajnos az évszázadok meglátszanak rajta. A tálodi kolostorig már sajnos nem jutottunk el, sem a nemesleányfalui templomig. Nagyvázsony bővelkedik templomokban, látványosságokban. A Séd patak forrását sajnos nem találtuk meg, de érdekes látnivalónak ígérkezett. Amíg kerestük, addig is szép tájakon mentünk keresztül.

A Völgytornác rendezvényei még szép számmal akadtak. Az iskolában több kiállítást is megnéztünk, melyekre ingyenesen be lehet menni. Volt ott a foltvarrók alkotásaiból egy terem, a nyugdíjas klub tevékenységéről, egy fafaragó is kiállított, melyet nagy örömmel tekintettünk meg. A vár körül langallót és kürtöskalácsot is lehet kapni, egyéb souvenirben sincs hiány, különböző hűtőmágnesek, kulcstartók és egyéb tárgyak várják a turistákat.

A nap sajnos gyorsan eltelt, a község bővelkedett még látnivalókban. Az utolsó Veszprém felé tartó busszal indultunk haza, mely sajnos 8 órakor indult, így lemaradtunk a Dumavölgyről, melyet minden nap megrendeztek az elmúlt 10 napban és az Alig színpad előadásáról. Mielőtt a buszra felszálltunk volna a Szabadidő parkban töltöttünk egy kis időt, ahol hétvégén minden nap megtekinthető a lovagi torna. Biztos vagyok benne, hogy valami kimaradt, de ez a jó Nagyvázsonyban, sok mindent megnéztünk, de ez sem volt minden.

Fotó: http://www.itthonotthonvan.hu/