Kommunikáció felsőfokon?
Jó-e a tesztes dolgozat? A felsőfokú tanulmányok arra szolgálnak, hogy elmélyítsük tudásunkat. Ám hogy ebből a tudásból mennyi marad meg mire végzünk, az nagyban függ számonkérés módszerétől.
Az egyetemen nincs rá mód, hogy minden órán számot adjunk tudásunkról, így a vizsgaidőszak pár hetes periódusában kell a tanárnak megbizonyosodni több száz diák rátermettségéről. Ennek érdekében a középiskolából jól ismert szóbeli felelet és kifejtős esszé mellett egyre nagyobb szerep jut a számítógépes teszteknek. Miért is választják ezt a módszert az oktatók? Talán gyorsabb, kevesebb erőfeszítést kíván, a diákokra pedig továbbra is megnyugtató hatással van az a bizonyos 25% esély. Persze ennek a módszernek buktatói is vannak, a kérdések hamar kikerülnek és a forródrót már életbe is lépett. Ezen kívül meg lehet írni megfelelő tudás nélkül is, ha jó helyen ülünk vagy Fortunával barátkozunk.
Köztes megoldásnak számít a kifejtős dolgozat, mely alapján sok minden elmondható készültségünkről és arról, mennyire értjük az összefüggéseket. Sajnos ez a módszer is kihalófélben van, a felsőoktatásban csak néhány oktató alkalmazza.
Jövőnk szempontjából viszont a lehető legfontosabb lenne, ha minden vizsga szóbeli lenne, mint szüleink idejében. Sajnálatos módon az ilyenfajta számonkérések még a fehér hollónál is ritkábbak. Pedig így lehet a legjobban lemérni egy tanuló rátermettségét, felkészültségét, emellett a jó kommunikációs készségek elengedhetetlenek lesznek később, ha majd nem az egyetem padjait koptatjuk.
Vannak persze más lehetőségek, önképző körök, diákmunkák, ahol ilyen képességekre tehetünk szert, de az igazi az lenne, ha a felsőoktatás is kivenné a részét, hiszen majdan egy állásinterjún sem tesztes formában mérik majd fel rátermettségünket!
Szerző:
