Gólyatábor gólyaszemmel

Megilletődve, ugyanakkor két baráttal felvértezve indultam útnak csütörtök reggel. A pályaudvaron Szegiék vártak minket, mi pedig mit sem sejtve szállingóztunk le a buszokról. Egyre többen lettünk, csak jöttek és jöttek az emberek. Feszültségoldásként különböző játékokat mutattak a patronálók, amik valljuk be: elsőre kínosnak tűntek. Másodszorra is. Idővel aztán mindenki kezdett megnyugodni, majd móka, kacagás, becsekkolás, póló, badge, ismeretlen ismerősök.

Délután már kicsit nagyobb önbizalommal mutattuk be magunkat, újra tiszta lappal indulhattunk. Rekopon nevettünk - megismertük "A pozíciót" - este pedig már Hősökön bulizhattunk (én mondjuk inkább a kínálkozó lehetőséget megragadva pihentem, sejtettem, hogy a következő napokban nem nagyon fogok).

A péntek délelőtti előadásokat páran nem tudták teljes figyelemmel követni (ugye, Csipkerózsikák? :)), de az ebéd utáni csapatversenyeken már együtt voltunk, nem csak egymás mellett. Mindig léptünk egyet előre (vagy kettőt hátra) az újabb és viccesebb feladatokhoz, a végén már úgy tűnt, évek óta ismerjük egymást. A délután végérvényesen összekovácsolta a csapatokat.

Ordítottunk, tapsoltunk, összegabalyodtunk, zsűrit masszíroztunk és itattunk, sokszor sírva nevetve fogtuk a fejünket. Vodkanarancs, 3/, Avicii - Wake Me Up... Jött az este, ahol sikerült egy felejthetetlent bulizni - jelentem, a mérnökinfósok nem gyengén tudnak lazítani... Mi lesz egy- egy sikeres zh után?

Szombat reggel nem is voltunk éppen a helyzet magaslatán, mikor ébredés után kinéztünk az eső áztatta udvarra. De azért menjünk le Csopakra fürdeni! Persze... Legalább az oda-vissza úton is aludt valamennyit az, akinek éjszaka nem sikerült. Igazából nem is volt akkora baj, hogy az időjárás közbeszólt, így mindenki tudott ideig-óráig pihenni a koliban. Délután a két gulyás között sürgés-forgás, szöveg- és koreográfiatanulás, esőcseppek, fáradtság, hideg. De ott voltunk és csináltuk.

A gála mondjuk lett, amilyen lett, a lényeg, hogy beleadtuk azt, ami ment, és így is élveztük! Olyannyira, hogy nekem itt már romokban volt a hangom. Hiába, skandálni kellett ezt-azt.

Vadpocok adott egy "RÖVID" lelkifröccsöt a pöttyöseknek, látta, nem sikerült minden a tervek szerint. Köszönet Neki ezúton is! Buliztunk még egy hatalmasat, kiélveztük a GT utolsó pillanatait, a jóságot, aztán reggel elvonultunk aludni. Vagy nem.

Vasárnap reggel szomorúan és kimerülten vágtunk neki a hazaútnak, csúszva, kúszva, mászva. Ki ahogy éppen tudott. És azóta is beszélünk, beszélünk és beszélünk. Szaktársakkal, barátokkal, családtagokkal. És mindenki ugyanazt meséli: hogy milyen jó is volt ez a pár nap.

Nehezítő körülményként nekem utána volt négy napig activityzés a pékségekben, boltokban, buszokon... De megérte elmenni, új barátságok születtek. Sőt, még több is, mint barátság... :)

Jóság van és mákos rétes! ♥