Menny és pokol, pohártörés és líraiság
Kevés ember létezik, aki ne ismerné a Florence+the Machine nevezetű formációt. Könnyű őket megismerni: vegyél egy csipetnyi fájdalmat, keverd össze egy kis őrülettel, babonázó vörös démonnal, elképesztő hangzásvilággal, és már kész is egy zenei csoda.
„Let’s talk about the magic.” – Ezzel a mondattal találkozhatunk elsőnek a Florence + the Machine hivatalos honlapján. Valóban csodáról van szó, ha ennek az angol indie pop stílusba határolt együttesnek a zenéjét hallgatjuk.
Florence Welch kivételes egyéniség. Küldetése a legelemibb érzelmi hatások megjelenítése zenéjén keresztül. Ahogy ő is említi, minden érzelmet rendkívüli intenzitással él át, ennek köszönhetően a zenéje is átveszi ezt a lángolási hőfokot. Kreativitását a nagy boldogság vagy szomorúság, a kimerültség vagy mániákus munkakedv adja. Az ilyenfajta alkotási mód veszélyeiről Florence így beszél: „I feel I could write some good songs, or break some hearts. Or tables. Or glasses.” [Úgy érzem, képes vagyok ilyenkor pár jó számot írni, pár szívet összetörni. Vagy asztalt. Vagy üveget.]. ebből is tükröződik, hogy a zenéből kitetsző őrület, elvont érzelmi indulat nem művi, hanem erőteljes alkotórésze személyiségének.
A Florence+the Machine egy névösszetételből ered. Tini korában Florence egyik barátnőjével, Isabella ’Machine’ Summers-szel összeállt egy bandába, mely a Florence Robot/ Isa Machine nevet viselte. Később ez alakult át a jól ismert névvé. Isabella engedélyével a nevet az énekesnő továbbra is felhasználhatta. Később, mint szintetizátoros, Isabella is csatlakozott az együtteshez.
Debütáló albuma a 2009. Júliusában kiadott Lungs, mely az első 5 hétben megőrizte második helyét a UK Album Charts-on. 2010 októberére a 2009-10-es évek legtöbbet eladott albuma lett. Az album összetétele: egy kis hárfa, cselló, dobok, lift effektek, metál fogak harapása, szerelem, halál, tűzijáték, bárányok, oroszlánok, betegség, törött üvegek, vér, hold, csillagok, italok, fogak, víz és esküvői ruhák… És a köztük lévő csend. Zenéi gótikus hatásúak, melybe belevegyült egy kis tündérvilág és sok-sok fantázia. Szövegei Florence elmondása szerint egyszerűek, minden dal a szerelemről szól – és persze a vele járó fájdalomról. Minden az érzelmekről szól…
A második albumban, a 2011-ben megjelent Ceremonials-ban Florence a Lungs-ban megidézett érzéseket, benyomásokat szerette volna mélyíteni, nyomatékosítani. Szavait idézve: „A Ceremonials a Lungs jobb verziója, melyben sötétség, nagyobb súlyok, dobjátékok, erősebb basszus található.”
Florence Welch olyan énekesnőkhöz hasonlítható, mint Kate Bush, Siouxsie Sioux és Björk. Welch azonban a legnagyobb hatásnak, „hősének” Grace Slicket jelöli meg.
Az együttes stílusa: sötét, robosztus, romantikus. Zenéje könnyed soul és az angol art rock közé sűríthető. Szövegeit a reneszánsz alkotók írásaihoz hasonlítja; témái: szerelem és halál, idő és fájdalom, menny és pokol.
Dalaiban brutális ereje, hatása, érzelmi kinyilatkoztatásai lesöprik az érző embert a föld színéről. Hogy ezután a mennybe vagy a pokolba jutunk: majd Florence egyszer talán azt is megénekli…
Szerző: Tóth Regina
