Bajnokok vagyunk!
Ki ne álmodott volna róla, hogy egyszer majd az ő nyakába akasztják azt a bizonyos legfényesebb érmet? A legtöbbünknek sajnos ez soha nem adatik meg, ám azok, akik Veszprémhez és a kézilabdához valamilyen szinten kötődnek, részesei lehettek ennek az élménynek is.
A kora nyári hónapok mindig is izgalmas időszakot jelentettek a kézlabda szerelmeseinek, ekkor zajlanak ugyanis a Magyar Kupa és a rájátszás küzdelmei.
Már-már szinte hagyománynak számít, hogy a bajnoki döntőt az MKB Veszprém és a Pick Szeged vívja, és ez most sem történt másként. A három nyert meccsig tartó párharc harmadik felvonására május 24-én került sor az Arénában. A veszprémiek örömünnepre készültek tekintve, hogy a hazaiak az első két meccset megnyerték. Az összecsapás a várt izgalmakat és színvonalat hozta, mely végén az MKB örülhetett. Számukra a 30- 29-es eredmény a végső sikert is jelentette egyben. A vesztes fél, a Szeged is büszke lehetett magára, hiszen hősies helytállásból jelesre vizsgázott. A Veszprém azonban nem csupán ezen a napon, hanem az egész idény során legyőzhetetlen volt, dacára a csapatot sújtó veszteségeknek. A gárda meg tudta ismételni 2005-ös eredményét, a Magyar Kupa mellett a bajnokság elsőségét is megszerezte, méghozzá 100%-os teljesítménnyel. A Bajnokok Ligájában csak az aktuális címvédő, a Ciudad Real tudott megállítani minket a legjobb nyolc között.
A fiúk a legönfeledtebb öröm perceiben sem feledkeztek meg meggyilkolt társukról, Marian Cozmáról, hiszen ígéretet tettek, hogy megnyerik neki az aranyérmet. Az ünnepélyes díjátadóra a megtört édesapa, Petre Cozma vezette be a csapatot, hogy együtt ünnepelhessen „örökölt” fiaival.
Az ünnepség után tovább folytatódott a fieszta a szurkolókkal, de a pontos részleteket csak azok tudhatják, akik jelen voltak. Az viszont biztos, hogy akik a helyszínen, a képernyők előtt vagy egyszerűen csak lelkiekben szurkoltak a Veszprémnek ugyanúgy bajnokok, mint a játékosok maguk.
Szép volt fiúk, köszönjük, hogy 17. alkalommal is hazahoztátok nekünk a kupát! Csak így tovább, 100-ig meg sem állunk!
Szerző:
