Világsztár! Világsztár! Ő egy egyszerű világsztár…

2011. február 16. | Boró

Aki ismeri Ivánt, az tudja miről beszélek. Aki nem, majd megtudja. Újabb koncerttel áldott meg minket Iván, Veszprém utcazenésze a Metró Sörözőben. Szűk baráti –és családi- körben ünnepeltük a szerda estét. Na azért nem kell nagy hepajkodásra gondolni…

Az este fél 8-kor vette kezdetét és egészen 11 óráig tartott. Iván koncertjei logikusan és tudatosan felépítettek. Az első órácskában komolyabb, mélyebb mondanivalóval rendelkező, lassabb, elgondolkodtatóbb dalok hangzanak fel. Aztán egy pár sör után elszabadul a rákendroll. Iván a sörpad tetején, mi meg alatta… Zúzós, néha értelmetlen (bár tuti volt már egy-két elvetemült rajongó, aki a nyolcadik söre után értelmet talált mondjuk A kaland című számban) dalainak szövegei határozottan nem mindennapiak. Egy eltévedt kiskorú anyukája joggal lehetne felháborodva, ha hallaná, mire tombol a kicsi fia. A fülbemászó és egyszerű dallomokhoz egyszerű és nagyszerű szövegek társulnak, szinte első hallás után megjegyzi az ember, és a következő alkalommal Ivánnal együtt énekel. Ezen a koncerten együtt énekeltek a barátok, zenésztársak, rokonok és tanítványok. Igen… Iván főállásban angoltanár.

Úgy vélem, bátran állíthatom, hogy nem sok város mondhatja el magáról, hogy van egy ilyen halál-metál-brutál-ivánja. Akinek lesz lehetősége, ne hagyja ki a következő koncertet! Legalább egyszer úgyis mindenkinek át kell esnie egy Iván-koncerten… De utána meg nem lehet abbahagyni.

Multifunkcionális zenészünket pályafutása nagy állomásairól kérdezgettem:

Mikor fogtál életedben először gitárt? Vagy azzal a kezedben születtél?

11 évesen. Kikönyörögtem. Akkoriban sokan elkezdtek zenélni. Pont abban a korban voltam, amikor mindenki zenekart akar alapítani. 12 évesen kezdtem el gitározni, normálisan. Nem tanultam szolfézst zeneiskolában, kottát olvasni se tudok. Fül alapján dolgozom.
Egyszer bementem a zenesuliba, hogy szeretnék valamit tanulni. Kiraktak elém egy kottát… Mondtam, hogy én nem tudom olvasni. Játszottam valamit, amit addig írogattam és mondták, hogy menjek át a konziba. Gitározni ugye már tudtam. Ott is kiraktak elém egy pár kottát, aztán azt mondták, hogy alapoktól nem kezdünk. Beragadtam a két iskola közé. Aztán meglepődtek, amikor pár évvel később mentem oda tanítani. Angolt. 14 voltam, amikor először kiültem a Kossuth utcára és onnantól nem bírtam leállni.

Kiraktál egy kalapot?

Neeem, csak hobbiszinten. A fenti Mackónál (ami már nincs ott) kezdtem, és néha kaptam majonézes zsemlét, mert az imádom.
Ebből a zenélésből lett aztán 2010 szeptemberében a 20 éves koncert, amiből CD anyag is készült. Egy DVD is születőben van a koncert anyagával és egy meglepetés videoklippel.

Több CD-d is megjelent már?

Igen, eddig kettő. Az eslő a „Reflections” címet viseli, a másodiknak a „harmoni” nevet adtam. Ezek sajnos bolti forgalomba nem kerültek, de nálam lehet szépen kérni. A harmadiknak „Nem baj” lesz a címe, és utána jön a jubilleumi koncert DVD.

Hogyan írod a dalaidat?

Van, amikor szövegötletem van, és ahhoz találok ki egy dallamot. Írtam verseket, azokból is válogattam. De van, amikor van egy jó dallam és arra írok szöveget.

Otthon szoktál gyakorolni?

Persze! Bevallom, nem olyan gyakran, de szoktam magamat szórakoztatni.

Milyen helyeken zenéltél már?

Sok helyen játszottam. Kocsmában, uctán, fesztiválon…De játszottam már bálokon, esküvőn, templomban vasárnapi misén is. Leginkább bárzenész vagyok jelenleg. Egyszer Kapolcson kalapoztam, amikor odajött az Alma zenekar vezetője, hogy a Művészetek Palotájában el tudja intézni a fellépést. Én voltam az előzenekar. Aztán voltam Szlovákiában a Hanna Hanna Fesztiválon. Kapolcson rendszeresen, rockfesztiválokon, a pécsi rockmaratonon elengedhetetlen kellék vagyok. Nem fellépőként, csak játszogatok. Persze mindig van belőle műsor. Ott készülnek kisvideók az Ivy Movie Studio & Vérnyúl Pictures közös produkciójában. Azon a bizonyos videómegosztón meg a kedvenc közösségi oldalunkon is megtalálható vagyok.

Ha jól tudom, nem csak szólóban zenélgetsz.

Igen, Metallophilia névre hallgat a zenekar. (metallophilia.netne.net)
Egyértelműen metálzene, 2 gitár, bazz meg egy dob. Meg én. Melodic thrash zenében utazunk Ilyennek nevezzük mert mi se tudjuk, hogy mit játszunk. Az enyém inkább akusztikus örömzene.

Illésfalvi Iván koncertjein mindenki jól érzi magát. Hatalmas nevetések, éneklések és persze sörözések jellemzőek az estjeire. Ajánlom mindenkinek, aki szeretne egy kicsit kikapcsolni és jó hangulatban töltené az estéjét!

Képek az estéről: http://vefi.hu/index.php?page=gallery&album=126



Szerző: Boró
MÉDIAAJÁNLAT
KAPCSOLAT
DESIGN BY DESIGNSTREET.HU