Életkép a hétvégéből
Bevezetőnek annyit, hogy a szerkesztőség egyik legmarkánsabb közös tulajdonsága az eszetlen hülyeségek kitalálása, végrehajtása majd ezt követően annak kielemzése emlékezetből. Gyakoribb esetben az akciók közben készült fényképekből. A lentiekben egy kis sztorival fogok nektek kedveskedni az előző hétvégénkről, amit Jesus&Pals buliban zártunk. Igen újra beindult, már szombaton is. A cikkel párhuzamosan töltöttem fel a képeket ezzel is segítve a történet dokumentálását.
A történet a következő
Jesus in action
Szombati nap délutánja folyamán a szobámban ülve, sütkérezve a monitorom fakó fényében a biztonságérzet és nyugodtság maximális állapotában, egyszer csak azon kapom magam, hogy valami csörömpöl!? A szemem sarkából látom, hogy a szoba távoli zugában mozgolódás történik a bejárati ajtó felé. Thapsshy az! Ugyanis vele osztom meg az odúmat a túlélésért vívott harcban, abban a tudatban, hogy csapatban nagyobb az esély. Nyílik az ajtó és máris feltűnik egy ismerős alak, a Főszerkesztő Elnök Vezérigazgató Mester (8 danos), kinek fedőneve PG. A meglepődöttség állapotában csak annyit bírtam kinyögni: „Téged meg ki hívott?” a legmélyebb tisztelettel kérdezve. Az üdvözlőnézésből egyből konstatáltam, őt nem kell meghívni, jön magától. Az ok, amiért érkezett egyszerű: színessé kell tennünk a napunkat, még pedig azonnali hatállyal. A következő pillanatban, már a Sport Pub és ÉTTEREM nevezetű egységben a bőrszékekbe süppedve boncolgattuk a problémát. Miközben ételre vártunk egyszer csak ismerős hang ütötte meg a fülünk. A mi Védelmező Urunk Dr Topek Rektor Úr és kedves neje VD üdvözlő szavait hallottuk. Ételünk elfogyasztása közben a Dokitól jött a Tuti Tipp: Gyerekek, ma este Jesus & Pals nem jöttök le? Hmmmm Jesus... ő a barátunk. Pals.... hmmm de hát azok mi vagyunk! A válasz tehát, annyira volt adott, mint a kérdés... Ott volt a helyünk! Pár órával később, miután Thapsshy-t sikerült visszahozni a narkolepszia és az éber kóma állapotából, arra a felismerésre jutottunk, hogy önmagában a Jesus&Pals nem elég nekünk, kellene csinálni valami baromságot. Ekkor indokolatlanul előkerült a hűtőből egy üveg whiskey, mellé (szerintem csak dísznek) egy üveg kóla is, mivel egyetemisták közvetlen környezetében ez úgy általában jár hozzá. Nos az arany színű ital egyre csak fogyott, ezzel pedig progresszívan nőtt az ötletek aránya. Hétvége? Szombat? Eléggé egyértelmű volt, hogy a középisisek kiszabadultak. Nem tehettünk mást, be kellett szabadulnunk közéjük.
A fedősztori
Indulásra készen a Kommandó
Kiadjuk magunkat a fiatalságnak! Mi hárman középisisek vagyunk és az iskolaújságnak dolgozunk, ami kezdetben Lovassy gimnázium médiateamjében merült volna ki, aztán az üveg arany elfogyasztása után kikristályosodott és módosult a VEtési FIatalok Magazinjára. PG, mint újságíró, Thapsshy, mint Szülinapos Stréber Osztálytitkár, Én meg, mint Dokumentáló Fotós. Egyszerűnek tűnik? Nem az! Itt nincs olyan, hogy zh, szakirány és mikroökonómia. Helyette van témazáró, tagozat és „egész tesiórán játék”. Talán ezt volt legnehezebb előadni, belebújni más emberek tudatába. Kis gyakorlás után elfogadható szintre hoztuk fel magunkat. Az ördögi terv adott volt, kezdeti alkoholszinthez szintén került egy pipa. Megborotválkoztunk a nehezebb azonosítás érdekében, a Fotoapparatba kattant a teli aksi és az telítetlen SD kártya. Vettük a kabátunk, készen voltunk! A három ifjú Titán degradált beszédstílusával útnak indult szerencsét próbálni az éjszakában.
A küldetés kimenetele
"Gyanúnk beigazolódott..."
Gyanúnk beigazolódott. Volt ott fiatalság jobbról, balról, vidáman és még vidámabban. Egymásra nézve rádöbbentünk, hogy ez jobb mókának ígérkezik, mint mi azt elképzeltük, így hát bele is kezdtünk a misön kivitelezésébe. Kezdetben csak jámboran szemléltük őket itallal a kezünkben, azon tanakodva miként adjuk majd elő magunkat. PG-nek ez nem volt gond, ő szó nélkül akcióba lendült, hogy ontsa magából a valótlan állításokat, amit aztán az ott lévő hallgatóság értő figyelemmel és gyenge kétellyel díjazott. Mindeközben Thapsshy felmérte a helyi italakciókat és arra a megrázó tényre jutott, hogy ma Ballantines akció van, egyet fizet kettőt kap. Itt vett váratlan fordulatot az este, mivel korábban már kiderült, hogy erős fizikai vonzalom van köztem és e nemes ital között. A fotózáshoz elengedhetetlen maszkom felkerült, a lencsevédő lekerült, és a következő pillanatban a vakum vakító fénye tükröződött vissza a környezet tereptárgyairól, az ott lévő szórakozni vágyókról. Egy-két kattintás szünetében újra rendeltem a kedvenc italomból, eközben Thapsshy a szülinapos szerepében tetszelegve, szórakoztatta a szórakozni vágyókat. PG már szinte tökéletesen belemerült, abba 17-18 éves ittas, visítozós, rohangálós szerepébe, amit ő maga alkotott, nem kevés alkohol befektetése árán. A várható bukás akkor következett be, mikor Thapsshy csatlakozott PG-hez és hallgatóságához. Bódult állapotában már elérte azt a lélektani szintet, amikor a nemtörődömség és az őszinteség egyvelege kikényszerítette belőle, az amúgy is nehezen hihető vallomást: „Nem is vagyok 17 éves, nincs is születésnapom” mondta boldogan és megkönnyebbülten Nos ez a helyzetünkön nem változtatott túl sokat. Már amúgy is megkedveltek minket.
A hallgatóság
A következmények
Úton az Italtőzsdéhez
A szemtanúk elmondása szerint 0300 környékén hagytam el az objektumot, 0430 környékén találtak meg. A telefonom rendszeridejében egy kilenc és fél órás kis csúszás jelent meg. Az egyik leányzó lakótársam hófehér szövetkabátját tisztítóba kellett vinnünk, mivel indokolatlanul előzőleg elfogyasztott étel maradék került rá. Megfázott a derekam. PG-nek sikerült ismét színesebbé tennie a hétvégénket, amit leírhat majd készülő könyvében, amit én biztos nem fogok megvenni.
Szerző: Sherif