Művészetek Völgye

Izgatott vagyok, mert annyi jót hallottam róla, a mellettem ülő barátnőmet is egész úton arról faggatom, hogy körülbelül mire is számíthatok. Úgy érzem, már sosem érjük el a Völgyet, mikor kinézve az ablakon kisebb csoportokba tömörült bandukoló embereket veszek észre. Hát közeledünk. Megérkezünk, és színes emberforgatagba csöppenünk. Azt sem tudjuk, merre induljunk. Mindenfelé nyitott kapujú udvarok hívogatnak kiállításokkal, zenével vagy egy hideg sör ígéretével. Aztán úgy döntünk, keresünk egy helyet, ahol majd este alhatunk. A kutatás alatt meglepődve tapasztalom, hogy milyen sokan befogadják a megfáradt „vándort” éjszakára. Sátorhely kipipálva, aztán jön a nagy kérdés: merre induljunk? De, igazából mindegy is, mert a szélrózsa bármelyik irányába megyünk is, biztos, hogy találunk valami érdekes elfoglaltságot. Hát elindulunk, egyik barátom mezítláb, mert hát a Völgyben ez így szokás.

Ámulva figyelem azt a sok embert, akik szintén mezítláb, szalmakalapban, batikolt, színes laza öltözetben közlekednek a kis utcákon. Mindenhol megcsodálhatom a kézművesség és a művészet remekeit a bőr táskáktól a különleges festményeken át a különböző színes kövekből készített egyedi ékszerekig. Az egyik udvarban, mintha mesevilágba csöppentem volna, ugyanis a kert végében pici tavacska helyezkedik el, amelynek vizében kerámia virágok nyiladoznak, mellettük egy hatalmas halon egy manó úszkál és a parton a fű és a virágok közül szintén manócskák tűnnek elő és mindez remek környezetet teremt a mese estekhez és a bábjátékhoz, ami egy fedett és párnákkal telerakott kis helyiségben zajlik a gyerekek örömére.

Éjszaka ömlik az eső, de ez sem tántorít el senkit attól, hogy jól szórakozzon. Még hajnalban is hallom, ahogy énekelnek és zenélnek a sátorhelyünkkel szomszédos kis kocsma előtt.

Reggel víz és sár fogad minket, de nem érdekes, neki vágunk az útnak, elmegyünk a malom szigethez, ahol a patak mellett a színpadon épp középiskolások játszanak és meg kell vallani egyik-másik akár még az ismert színészeket is lepipálja. Ahogy sétálunk tovább, kellemes blues zene csapja meg a fülünket, követjük a fülbemászó dallamot és a Bookfenc Porond a Királyiudvarban nevezetű helyen meg is találjuk a „forrást”. Benkő Zsolt varázsol gitárjával és a közönség elmélyülten hallgatja.

Délután a Sédány vezetésével átsétálunk Vigándpetendre, ahol az ügyesebb vállalkozók sárkányrepülőt készíthetnek maguknak újságpapírból, vagy kipróbálhatják a nemezelést.

Péntek délután Palya Bea tart próbát a Palya udvarban és a szemerkélő eső ellenére is összegyűlt nagy tömegnek gyakorlatilag az esti koncert előjátékát tartja meg. Az énekesnő még az esőt is megpróbálja eltántorítani egyik dalával. De a kapolcsi művészeti kavalkádban helye van nemcsak az ismert előadóknak, hanem bárki más is bemutathatja, – akár valamelyik udvarban vagy csak egyszerűen az út szélén – hogy mit tud és a barangoló sokaság szívesen fogadja.

Éjszaka ismét koncertek, zene vesz körül mindenütt és persze tánc kifulladásig. És hajnalban, vagyis már inkább korán reggel az utcákat róva fáradt és egy újabb nap és éjszaka élményeivel gazdagabb arcokat láthat az ember, ahogy botorkálnak vissza sátraikhoz, hogy pár óra alvás után ismét belevethessék magukat Kapolcs és a másik 6 falu kínálta színes programrengetegbe.

Egy barátom azt mondta, nem lehet igazán elmondani és megfogalmazni, hogy milyen is a Völgy, és most be kellett látnom, hogy igaza van. Ott kell lenni és át kell élni azt a hangulatot, ami ilyenkor betölti a falvakat, a levegőt, az embereket. Aki még nem volt soha ott, annak azt ajánlom, hogy semmiképp ne hagyja ki, aki pedig már volt ott, hát, ő megért engem.